A gyúrás és a nyári autógumik

Andrissal, a legjobb barátommal, nem vagyunk nagy autó rajongók. Sokkal inkább érdekelnek minket a különböző sportok. Ezt úgy is lehet érteni, hogy rendszeresen ülünk össze esténként és nézzük a különböző eseményeket, legyen az foci, kosárlabda, amerikai foci, tenisz, hoki, kézilabda, vízilabda, valami úszósport, akármi. A sport minden formáját szeretjük, és ilyenkor rendszerint fogadunk is egymással valami apróságban. Mondjuk egy marlenkában, mert a sport mellett közös szenvedélyünk a sütemények is, sajnos.

Mivel édesszájúak vagyunk, és ez meg is látszott rajtunk, eldöntöttük úgy nagyjából egy évvel korábban, hogy el fogunk kezdeni kondizni. Az ok tényleg egyszerű: hogy ne nézzünk ki úgy huszonévesen, mint ként medve, akikre már első ránézésről lerí, hogy szeretnek marlenkát a fejükbe tömködve focimeccset nézni esténként. Mert egyébként így néztünk ki.

Végül is aztán vettünk bérleteket a helyi edzőterembe, és elkezdtünk járni, és mondhatom, hogy nagyon megszerettük. Igazából sportolni csak focizni szoktunk előtte, nagy ritkán kosárlabdázni, vagy futni pár kör a Margitszigeten, de azon kívül tényleg csak a tévén keresztül hódoltunk ennek a szenvedélyünknek.

A hónapok ahogy teltek, úgy kezdtünk egyre emberesebben kinézni. Nem volt célunk, hogy olyan hegyomlássá gyúrjuk magunk, hogy aki nem néz ránk, még az is megijedjen, de ettől függetlenül jött fel ránk az izom rendesen. Andris már kábé félév után be is csajozott, pont a konditeremben, és azóta is együtt vannak. Na persze én is észrevettem, hogy a metrón többször téved rám lányok tekintete, mint előtte bármikor.

Kétes érzés tudni, hogy ennyi elég ahhoz, hogy már felhívd magadra a másik nem figyelmét, de a világ ebbe az irányba tart. Nem véletlen, manapság tíz fiúból nyolc biztos, hogy jár vagy járt gyúrni. És nem hinném, hogy többségük a sport szeretetéért. Vagyis igen, amennyiben a csajozást tekinthetjük sportként is. Abban az esetben minden fiú a sportolás örömeiért jár emelgetni a súlyokat.

Aggasztó? Dehogy. Legalább sportolnak. Látszatvilágot élünk, látszatra sportolunk. De legalább sportolunk.

És persze közben rengeteg érdekes emberrel is találkozni lehet. Kezdve az ügyeletes ordibálótól, a zavarban lévő, pálcika srácig, aki nem tudja mi mire való, egészen addig a jól ismert formáig, aki nem is gyúrni jár le, csak arról beszélni, dicsekedni, hogy mennyire jó a gyúrásban. A nagy dumák gyűjtőhelye a konditerem, régen ami a kocsma volt a férfiaknak, most áttevődött a konditerembe. Itt aztán kibeszélhetnek mindent: nőügyeket, sportokat, verdákat. Bármit, aminek nincs jelentősége egyébként.

Illetve talán mégis. Ha már verdák, a konditeremnek köszönhetem, hogy nem bűntettek meg. Történt ugyanis, hogy az egyik ilyen alkalommal egy nagy dumás srác épp fekve nyomott mellettem, és két széria között az autókat – mi mást? – hozta fel. És így valahogy, emlékeztetett, hogy cseréltessem le a nyári autógumikat, mert ki tudja már hogyan, az abroncsok jöttek szóba. Én minden évben elfelejtem időben megcsinálni, és már csak arra vagyok figyelmes, hogy nehezebben irányítom az autót a megváltozott utakon. Most azonban végre valaki felhívta a figyelmem, még ha csak véletlenül is, mert ő arról beszélt csak, hogy látott egy nagyon jó helyet, ahol akciósak a nyári autógumik,  és ő legközelebb tuti onnan fog rendelni, már ki is nézte magának, hogy milyet.

Ha ő ott akkor nem hozza fel ezt a témát, akkor sosem jut eszembe gumit cseréltetni, s egy héttel később, amikor Ausztriába mentem éppen, a rendőr, aki megállított, megbüntethetett volna érte. Ott ugyanis ezt nagyon szigorúan veszik.

Most persze ismét aktuális egy újabb csere, csak most a télit kell levetetni. El fogok látogatni abba az üzletbe, amit a gyúrós cimborám javasolt, mert utánanéztem a honlapot, és tényleg elképesztő akcióik vannak, és ha jól láttam a beszerelést is vállalják. Az ilyesmit jobb profikra bízni, azt gondolom.

Láttam már olyat, aki magának próbálta lecserélni, és semmire sem jutott vele, a szó szoros értelemben. Nem érdemes ilyesmin spórolni.