Az edzőteremben kezdődött minden…

Pár hónapja kezdtem a közeli edzőterembe járni. A jó időben a szabadtéri sportok híve vagyok inkább, de télen megőrülnék testmozgás nélkül. Az előző években otthon tornáztam, de ott sokkal kevesebb a lehetőségem, mint egy konditeremben, ezért úgy döntöttem, kipróbálom.

Már az első pár hétben megismerkedtem Kingával. Ő minden nap lejár, és az az álma, hogy személyi edző legyen. Egész jókat beszélgettünk az edzések után, olyannyira, hogy elkezdtünk együtt kávézgatni, mert kiderült, hogy egészen közel lakunk egymáshoz.

Múltkor meséltem Kingának, hogy a családi cégnek szüksége lenne néhány saját autóra, de nem tudjuk, hogyan szerezzük be őket a lehető legolcsóbban. Kinga mondta, hogy szerinte valamilyen flottakezelési megoldás lehet a megfelelő, de megkérdezi a tesóját, mert az ő cégüknek már van tapasztalata.

Hálás voltam a dologért, mert nálunk senki nem ért az autóbeszerzéshez: apa mondjuk elég jól vezet, de a hivatalos dolgokhoz nincs türelme, anyu kifejezetten fél az autóktól, én meg nemrég szereztem meg a jogsit, eddig nem nagyon érdekeltek az effajta ügyek.

Ismerősünk sem igen akadt, akihez e problémával fordulhattunk volna, ezért úgy tetszett, Kinga a megmentőm.

Még este föl is hívtam a szüleimet, hogy megmondjam nekik, ne essenek kétségbe, mert nemsokára kapunk majd tanácsot. Ők is nagyon örültek a dolognak, tudtam, hogy anyu, amilyen aggódó lélek, ezt az ügyet is a szívére vette.

A családi vállalkozásunk egy panzió üzemeltetése. Mivel manapság egyre rövidebb időre ruccannak ki az emberek, és 1-2 éjszakára szól a legtöbb foglalás, ezért mindenhol a lehető legrövidebb időn belül szeretnének ott lenni. Azt gondoltuk, hogy bevezetjük a panzió taxi nevű szolgáltatást, ami a vendégeinknek szól, és előre egyeztetett időpontokban szállítja a személyt vagy személyeket a megadott helyre. Szerintem ez a szolgáltatás azért is jó lesz, mert vannak, akik vonattal érkeznek a településre, és elég sokat kell sétálniuk a panzióig.

Szóval az a tervünk, hogy ezt beindítjuk. Még emberünk is lenne hozzá, három srác jelentkezett egyelőre, csak hát pont az a probléma, hogy nekik nincs autójuk, csak jogosítványuk. Persze egyébként sem lenne elvárható, hogy valaki a személyi autóját áldozza be munkaeszköznek, tehát mindenképpen be kell szereznünk valahogyan azt a pár autót.

Ezeket az infókat elmondtam Kingának is.

Ő a következő edzésre már a bátyja ajánlatával érkezett. Azt mondta, ajánl egy honlapot, ahol flottakezeléssel foglalkoznak, ő ennek a cégnek a szolgáltatásait veszi igénybe, és teljesen elégedett. De egyébként, ha kérdésem lenne, akkor hívjam föl, vagy ilyesmi, Kinga meg is adta a számát.

Kérdeztem tőle, hogy néz ki a bátyja, mire mutatott pár képet. Nem mondom, jóképű pasas. Kinga látta a reakciómat és elvigyorodott, és annyit mondott, hogy szingli. Kérdeztem tőle, hogy szerinte felhívhatom-e. Mondta, hogy szerinte nyugodtan, hívjam el kávézni és meséljem el a céges autós problémát részletesen. A bátyja nagyon segítőkész, biztosan nem bánja majd.

Mondtam, hogy 3 nap múlva fel is hívom, addig meg én is minden nap lemegyek edzeni, hogy formába jöjjek, és így is tettem.

Az előbb tettem le a telefont, Kinga bátyját, Ottót hívtam, holnap délután megiszunk egy kávét.

Elmondok neki mindent a flottakezelésről, de remélem, nem merül ki ennyiben a beszélgetésünk. Mondjuk, ha a húgával kicsit is hasonlítanak egymásra, akkor tuti nem így lesz.

Kicsit izgulok, mindjárt kiválasztom, hogy mit vegyek fel, az úgy is vagy egy óra lesz, aztán le is fekszem, hogy holnapra szépre aludjam magam.

Persze este még majd lemegyek edzeni és elmesélem Kingának, hogy milyen volt a délután.